#9 Szandál-zokni és a tévhitek

"Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos."- Grace klinika c. film

Bőven túl a második hónapon, még mindig nem telik el nap az újdonság varázsa nélkül. Persze már  megvan az emberek napi rutinja, kialakul mindenki szokása, nem okoz gondot, ha az embernek egyedül kell órákig utazni A-ból B-be, vagy, ha megbeszéli a barátaival, hogy Szöulban itt meg itt fussuk össze. Mindezt úgy, hogy csak a wifi áll rendelkezésünkre. Az alin card kézbevétele előtt is lehetőség volt feltöltős kártyát venni mobilnettel, de vagy túl lusták voltunk, vagy egyszerűen csak szeretünk veszélyesen élni. Wifi egyébként egy jobb telefonnal azért elég sok helyen van, a metróállomásokon is pár kattintással fellehet csatlakozni a világhálóra, a Szöul metró applikáció (elengedhetetlen) pedig offline. Persze még így is megesett velem, hogy nagy nyugalmamban a metróban elhangzó női hang, valami teljesen más állomás nevét mondta be, én meg mehettem visszafele. Néha azért érdemes figyelni a metró csomópontok kiírásaira is, nem csak megszokásból caflatni, hahahhaha. 

Túl estünk a félévközi vizsgákon is, melyek közül volt kiszámíthatóbb, volt szigorúbb, és volt olyan is, amit otthon írhattál meg. Utóbbin még mindig nem térek napi rendre, javasolnám bevezetni minden egyetemen. Szerintem a tanárnő el sem fogja olvasni a három oldalnyi wikipédiás, vagy éppen saját óráján leadott betűre pontosan átmásolt szöveget. Nem mondom, tanultunk keményen, azon a hétvégén ha jól emlékszem legfeljebb enni mentünk ki a kollégiumból, de én legtöbbször akkor is a kolesz boltjában ettem, mások a menzán. Mellesleg itt a stresszes hét alatt kétszer is bekopognak váratlanul, és édességet, instant levest, energiaitalt, süteményeket osztanak, csak úgy..., hogy érezd a törődést. Aztán egyszer csak vége lett, felszabadultunk, buluztunk Itaewon-ban, az egyetlen kerületben, ahol nem érzed magad annyira idegennek, hiszen itt központosul a nemzetközi élet. Egyre több koreai barátságot kötöttünk, kimozdultunk újabb és újabb helyekre, feltehettük végre a kérdést, hogy " mit gondolnak a külföldiekről", a fiúk pedig örömmel viselik gondjukat a külföldi lányoknak. Angolul pedig érthetően ellehet kommunikálni a legtöbb vállalkozó szelleművel, s nem győzzük hangsúlyozni nekik, hogy nekünk sem anyanyelvünk, de már rá sem hederítünk a nyelvtani hibáinkra, főleg, ha barátok között vagyunk. Persze mikor legutóbb egy amerikai lánnyal találkoztam, azért zavarban voltam, és előre le is szögeztem, hogy minden hibámért előre elnézést kérek, persze csak mosolygott, s nem értette az aggodalmak alapját. 

Április utolsó napját Everland-ben töltöttük, mely Dél- Korea legnagyobb élményparkja, s itt található a világ legmagasabb fából készült hullámvasútja. Hogy felültem-e? Természetesen, és persze a szabadesésszerű lesiklás előtt pár másodperccel meg is bántam az egészet. Összesen közel tizenegy órát töltöttünk el a parkban, viszont a szombati tömeg miatt voltak helyek, amiket kénytelenek voltunk kihagyni, ám délután már könnyedén megszemlélhettük a pandákat is. Megfordultunk az Olimpia parkban, és a világ ötödig legmagasabb épületének lábánál is elidőztünk múlt vasárnap este. Valahol a premier körül 4DX-ben az új Avangers-re is beültünk, amire az egyik német cserediák társunk már hetekkel előre megvette a jegyet. Ez volt a második 4dx mozim itt, és remélem nem az utolsó, ha tehetném, minden filmet szétrázva néznék meg a jövőben. Az esetek többségében egyébként pörögnek az események, kivéve, ha az ember reggel kilenctől poltika tudományon ül délig.Vannak napok, amikor magunkat is alig érjük utol, hiszen órára sietünk, majd a bankba, a dzsekink is megérkezett, közben szállást is kellene foglalnunk a vakációnk utolsó napjára, de nekem koncertjegy is kellene, de a szennyesem sem mossa ki magát, és ettünk ma már valamit? Vannak napok viszont, amikor csak a lábunkat lógatjuk, a teendőinket tolva magunk előtt, és inkább visszafekszünk aludni még egy kicsit az eső szeles zajában. Apropó vakáció, a jövőhetük utazásban gazdagnak ígérkezik, ugyanis Busan-ba vonatozunk (Train to Busan), majd repülővel Jeju-szigetre, onnan vissza Busan-ba, onnan pedig Daejeon-ba, s végül a hét végén haza Suwon-ba. Tűkön ülünk a német és a mexikói útitársammal együtt.Az egyik nap belefutottam egy olyan cikkbe, ami koreai érdekességeket taglal, így úgy gondoltam be kellene mutatnom saját élményekből átszőve, hiszen vannak csúfos tévhitek, amik a mai napig az őrületbe tudnak kergetni.

1. Rengeteg utcai szemetes és nyilvános vécé van.
A mosdó teljesen igaz, szinte bárhol elmehet az ember mosdóba, viszont, ami a szemeteseket illeti egyáltalán nem igaz! Az utcák egyébként nagyon jól karban vannak tartva, nem szemetesek napközben, viszont éjjelre a szemét felgyülemlik, és kuka sehol. Azt hinné az ember, hogy szemetesekkel vannak tömve a parkok, az utcák, közben az üres üvegedet hurcibálhatod, ameddig kedved tartja. Bosszantó főleg azért, mert éjjelre tényleg elszemetesedik minden, és az üzletek előtt megjelennek a kukás zsákok tömkelege.  Ez talán azon kevés dolog egyike, amit ki nem állhatok Koreában.
2. Majdnem mindegyik buszmegállóban ki van írva a teljes menetrend. Olvashatóan.A hangsúly azon van, hogy digitálisan van kiírva minden. Igaz, hogy koreaiul, de teljesen érthető, hogy melyik busz hány perc múlva érkezik, melyik késik, melyik érkezik előbb, hiszen a tábla folyamatosan változhat. A leghasznosabb lételemünk itt, és szerencsére tényleg szinte mindenhol ez van, a külvárosokban is.

3. Normálisnak számít, hogy a vevő meg akarja kóstolni a gyümölcsöt, mielőtt megveszi, és ezt kulturáltan meg is teheti. Igazából az arcodba tolják, hogy neked meg KELL kóstolnod, ám nem csak a gyümölcsöt, hanem rengeteg más ételt is. 

4. A középiskolások gyakran éjfélig tanulnak, a könyvtárak ezért nonstop nyitva tartanak.A vizsgaidőszakban ez az egyetemekre is igaz, a campus könyvtárára. Sokan úgy élik meg, hogy a középiskola után az egyetem az ellazulás időszaka, hiszen a kemény középsulis évek kifizetődnek, ám sok diák ugyanolyan komolyan veszi továbbra is a tanulást, és van, hogy konkrétan nem alszanak. Megtörtént eset, az egyik barátnőm szobatársával, aki végül a kimerültségtől a könyvtárban aludt el.

5. A párok szeretnek összeöltözni.Legnagyobb trend, és lehetőleg egyforma zoknit, szandállal.

6. A terhes nők támogatása nagyon fontos Dél-Koreának. Mindegyikük kap egy bankkártyát ötszáz dollárral, ezen kívül a parkolókban és a tömegközlekedési eszközökön rózsaszínnel jelölik a nekik fenntartott helyeket. Teljesen igaz, és elég nagy böszmeség, ha a metrón a rózsaszín helyre ülsz, úgy, hogy az minden bizonnyal nem neked van fenntartva. A legtöbbször ám ezek a rózsaszín helyek nem csak a terheseket jelölik, hanem a kisgyermekes anyukákat is, akik az ölükbe veszik gyermeküket. Az időseknek, betegeknek, sérülteknek egy elszeparált hely van minden egyes metróvagonban. 

7. A kisboltban kajálni?Koreában akad pár igazán népszerű üzletlánc, mint például a GS25, a 7-Eleven, a CU, vagy a Mini Stop. Ezek legnagyobb részében helyben le is ülhetsz, és megeheted a megvásárolt kész ételedet, hiszen a bolt kínál forróvizet az instant tésztához, mikrókat az egyéb hűtött ételekhez. A kollégiumban egy Mini Stop üzemel, ahol szívesen gyűlünk össze, hiszen itt friss rántott húsok, és számos különböző étel fellelhető, ami tökéletes lehet egy koleszos vacsorának. Aztán persze jégkrém, ami véleményem szerint a legnépszerűbb édesség Koreában. Táblás csokik például nincsenek, vagy csak néhány fajta, azok is importáltak. A hershey's a legnépszerűbb csokoládé egyébként, ebből van jégkrémtől kezdve ital, keksz, minden. Na, ha valami, ez biztosan előkelő helyen fog szerepelni, a "mi hiányzik Koreából" elnevezésű listámon.