#3 Induljon a hét!

"Sosem voltam oda az okos ötletekért. Én az eszetlen, meggondolatlan döntésekben hiszek, azok teszik érdekessé az életet. Márpedig az életnek muszáj érdekesnek lennie, mert csak egyszer adatik meg nekünk." /Jessica Sorensen/

 

Vasárnap esős napra ébredtünk valahol dél környékén, és amolyan kirándulás gyanánt elbaktattunk az emart-ba, ami egy több szintes, ám nem túl nagy bevásárlóközpont, s tulajdonképpen nem is a legolcsóbbak egyike. A hátránya a helynek, hogy a legtöbb dolog nagyobb pakkokban van, és mivel nincs hűtőnk, hogy eltároljunk például tejet, így ezen a helyen nem túl célszerű ilyesmit vásárolni. Előnye, hogy hozzánk nagyon közel van, vannak éttermek, és ellehet bóklászni, nézelődni benne. Az ilyen helyeken szinte minden soron állnak kóstoltatók, és mindenféle ételt kitud az ember próbálni, főleg azokat, amik aznap akciósak. Csinálnak kávét, szeletelnek fel gyümölcsöket, és így tovább. Az ebédünket aznap, hosszas őrlődés után, a KFC-ből vettük, ami meglepő módon itt olcsóbb, mint Magyarországon, s annak dacára, hogy odahaza nem pártolom ezt a gyors éttermet, itt nagyon pozitívat csalódtam. Főleg, ami a barbecue szószos ételeket illeti. Érdekesség volt, hogy azt gondoltuk, vasárnap minden zárva, hiszen alig láttunk nyitva boltot, vagy éttermet, ám, mint később kiderült, a legtöbb hely vasárnap délután nyit, és éjjelig nyitva is van. Az eső szerencsére elkerült minket a visszafele úton, és míg a többiek a hiányzó zuhanyfüggönyökről, meg a konyháról érdeklődtek a kollégiumi irodában, én az előcsarnokban várakoztam. Ez egy nagy, üveges aula, ahol összeér a fiúkhoz és a lányokhoz vezető út, valamint itt van az ebédlő, a kávézó, és a boltok is. Na ezen a ponton a koordinátorunk, David, aki egyébként egy Amerikában nevelkedett, fiatal koreai, rögvest kiszúrt magának, és magához invitálva, bemutatott a legutoljára érkezett cserediák lánynak. Így ismertem meg a brazil lányt, Ana-t, miközben David valamiféle jó képet próbált festeni rólam, olyan szavakkal, mint a "kedves", "segítőkész". Hát köszönöm, igyekszik az ember lánya pozitívan eladni magát, úgy tűnik sikerült. Az összeismerkedés végén, az időközben megérkező lányokkal együtt megnyertünk magunknak még egy utat az emart-ba, hogy az új lány is tudjon magának venni néhány dolgot. Bőrig áztunk, be is esteledett, jót is aludtunk.

Másnap viszonylag későn kezdtünk a kedvenc iskolán belüli éttermünkben, majd felkerestük a Koreai Kultúra óránk helyszínét, ahol egy nagyon kedves koreai nővel ismerkedhettünk meg. Én ezt az órát nem vettem fel, mivel a tantárgyfelvétel nagyon szigorú, és nekünk, cserediákoknak, idén még bonyolult is volt. Kedvesen fogadta az érdeklődésemet, és beleegyezést is kaptam, hogy elcserélhetem egy másik órámmal. Továbbá az egész szemeszterre legfeljebb öt tantárgyat vehettünk fel, ami igazából úgy működött, hogy a koordinátorunk a hónapokkal ezelőtti tantárgytervünk alapján, be-be osztott minket ide-oda. Így történhetett meg, hogy az órarendem, igazán... színes lett. Továbbá, ha a megérkezés után valamelyik kurzus mégsem tetszik, egyetlen tárgyat cserélhet ki az ember, és ennek több feltétele is van, bele se kívánok menni, ám úgy gondolom a legtöbb órám igazán érdekes, vagy legalábbis ebben reménykedek. 
Az egyetem területén számos parkos rész található, ahova ki is feküdtünk napozni, hiszen én reggeltől estig egy szál pulóverben tengődtem, számomra annyira melegnek bizonyult a plusz tíz fok körüli hőmérséklet. Később a városba látogattunk, egy olcsóbb áruházba, majd lejárva a lábunkat ismét valahol a városközpontban találtuk magunkat, ahol először életünkben, kipróbáltuk az utcai ételeket. A terítéken Toppoki (떡볶이), ami egy fűszeres rizs "torta", illetve valamiféle bundás virsli  volt (az én esetemben virsli, a többiek halasat ettek). Szerelem volt első ízlelésre minden, amit kipróbáltunk, alig várom, hogy újra ilyen helyen ehessünk. Az első igazán korán kelős napunk kedden, azaz a mai napon volt, ugyanis politikatudomány óránk volt reggel kilenckor, ahova sikeresen be is estünk, éppen a kezdés előtt. Szinte telt házas előadás volt, afrikaiakkal, üzbégekkel, koreaiakkal, de legalább hétféle nemzet szülötte megtalálható volt itt, például a tanárunk a Fidzsi-szigetekről származik. Szerényen képviseltem kis hazánkat, de annál büszkébben. Ebéd után végre valahára megvolt az első "nem csinálunk semmit" délutánunk is, így jutott idő a fennmaradt papírmunkákra, alvásra, sorozatra, és házi feladatra. Igen jól olvastad, házi feladatra, ami "csupán" annyi, hogy péntekre el kell olvasnom  tizenegy fejezetet a Jurassic Park-ból, hogy aztán összevethessük a filmmel. A kérdőjelek a fejem felett talán kezdenek megbarátkozni a helyzettel, így beletörődve a sorsomba, lassan elkezdem megfogalmazni, hogy a tudománynak milyen etikai korlátai vannak. Főleg, ami a dinókat illeti...