"A világ olyan változatos, hogy legszívesebben havonta felcsapnék egy atlaszt, böknék egyet, és elutaznék körülnézni." Uma Thurman
Végre egy olyan hétvége, mikor pihenhetünk, úgy igazán, hiszen eddig mindig csak mentünk, mentünk, ha nem éppen suliba, akkor valamilyen úti céllal fedeztünk fel ezt-azt. A tervünk valahol péntek este meg is dőlt, ugyanis a szombat reggelt már Szöulban kezdtük, hogy egy kis vásárlással múlassuk el az időt Dongdaemun körzetben. Itt vannak drágább, olcsóbb "plázák" is, s ezt azért teszem most idézőjelbe, mert egyelőre nem találom a megfelelő szót, az ilyen bevásárlóközpontokra. Lényegében található itt minden az ételeket leszámítva, és talán leginkább a hazai piacokhoz tudnám hasonlítani, ahol szűkös helyeken, szinte egymást érik a portékák, annyi különbséggel, hogy mindez minimum hat emelet magasan. Próbálni itt maximum cipőt és kabátot lehet, minden másra ott vannak az eladók, akik, ha csak hozzá érsz egy általuk árult ruhához, rögtön ugranak, hogy mindenképp megvedd. Elmondják, hogy ez tökéletesen passzol a bőröd színéhez, a méret is szuper, vedd meg, csak most, csak neked, tízezer won. Ami nagyjából kétezer ötszáz forint. Ilyen áron mennek a pulóverek ezeken a helyeken, a divatos pólók is nagyjából ezer, ezerötszáz forintos áron vannak, mindennek valószínűleg az az oka, hogy "made in korea", vagyis nem importált ruhákról van szó. Minőségüket tekintve, egyáltalán nem érzi az ember azt a műanyag érzést, amit a legtöbb hazai kínai áruházban, puhák, kellemesek, de a minőség valószínűleg csak később, a használat során derül ki. Másnapra aztán már tényleg eldöntöttünk, hogy legfeljebb vacsorázni megyünk ki, ami már reggel kilenckor újra megdőlt, hiszen a szobatársam azzal keltett, hogy meg kell keresnem a koreai nyelv professzort. Álmosan elkrákogtam neki, hogy ne ugrasson, vasárnap van, ám tovább unszolt, mire fellapozva az üzeneteimet, csak észrevettem: a múltkori hangfelvételeinket elrontotta, vagy fel sem vette, így újra el kell mennünk hozzá. A világ egyik legtüneményesebb tanárnője egyébként, aki kekszekkel engesztelt minket, hogy vasárnap behivatott, de hát, hogy lehetne haragudni rá, mikor csillogó szemekkel azt mondja: "Még sosem találkoztam magyar emberrel, ez olyan izgalmas!". Mellesleg ezt már többször hallottam, mintha csak valami kuriózum lennék, és ez mindig nagyon jól esik, mert megfelelően tuningolja az ember önértékelését azzal, hogy különlegesnek érezheti magát. A nap további részét már tényleg az édes pihenésnek szenteltük, meg persze az óránkénti evésnek, és végre valahára mostunk is.
Továbbá, rengeteg kérdés és jó szó ért Korea szerelmeseitől, így hamarosan összegyűjtöm ezeket, hogy mindenki egy helyen megtalálja a leggyakrabban feltett kérdésekre a választ :) Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése