#6 Harmadik hét és a tévhitek

Minden gyönyörű táj a maga módján a világ leggyönyörűbb tája, mert egyedi, megismételhetetlen, mint egy nagy ember vagy egy klasszikus műalkotás. /Galgóczi Erzsébet/

Külföldön, ha megválaszolod, honnan származol, valószínűleg közel sem olyan reakcióra számítasz, mint, ami engem ért múlthét kedd este, útban egy étterem felé. Történt ugyanis, hogy egy csapat egyetemista lánnyal akadtunk össze, aztán persze csevegtünk, miközben megmutatták nekünk, hol érdemes koreai barbecue-t enni. Mikor a lányokkal közöltem, hogy Magyarországról származok, kikerekedett szemekkel kérdeztek vissza, hogy a magyar gyorskorcsolyázók nyertek a téli olimpián, ugye? Legjobb tudomásom szerint igen, feleltem. Szabályos sikítozásba törtek ki a csajok, hogy a magyar gyorskorcsolyázó fiúk annyira jóképűek, hogy már csak azt sajnálják, hogy van barátnőjük, meg persze, hogy nyolcezer kilométerrel odébb élnek. Nem szerettem volna összezavarni őket, így magamba fojtottam kitörni vágyó nevetésemet, s csendes somolygással araszoltam tovább mellettük. Valószínűleg nem sok magyar gondolta volna, hogy jelenleg itt erről (is) vagyunk a leghíresebbek.
Három hét telt el, és egyes napokon az az érzés fog el, hogy túl gyorsan pereg az idő, valamikor pedig, hogy tengernyi időm van még felfedezni az országot. A harmadik héten, amikor nem az iskola padját koptattuk, igyekeztünk kimozdulni, különböző éttermeket próbáltunk ki, találkoztunk új emberekkel, napokig nevettünk értelmetlen vicceken, és tévedtünk előszeretettel el. Péntek este ellátogattunk Suwon város egyik tavakkal ölelt parkjába, ami egyszerűen lenyűgöző az éjjeli fényekbe, s éjszakába nyúlóan sétálgattunk a hatalmas terület tavai, fényei között. Másnap Szöulba mentünk,  miközben egyre csak a tavaszi felmelegedésért imádkoztunk, ám, valahol, valamit nagyon elronthattunk, ugyanis március 21-én egész nap szakadt a hó. Ez az európaiaknak nem valami nagy dolog, ám a dél-amerikai lányoknak ismét egy hihetetlen élmény volt, engem meg már csak ez megmosolyogtatott, hogy ők ennyire örültek a fehér hópelyheknek.

Mielőtt ide érkeztem több magyar honlapon olvastam érdekességeket, tévhiteket, vagy egyszerű tényeket Dél-Koreáról, és úgy gondoltam ezeket újra előveszem, ugyan, mit tapasztaltam, ezek mennyire állják meg a helyüket. Íme néhány érdekesség az én szemszögemből:

1. Tetrafóbiába
"Sok dél-koreai szenved tetrafóbiában (félelem a 4-es számtól). Az emeleten a 4-es szám szinte mindig kimarad a kórházakban és középületekben."
Még a campuson is előfordul olyan épület, ahol a liftben nem tudod megnyomni a négyes gombot, mert helyette "F", vagy "M" szerepel, ami persze még a jobbik eset, ugyanis találkoztam már olyannal, hogy a négyes emelet egészen egyszerűen nem létezett a választható lehetőségek között, egyszerűen kihagyták.
2. Hatalmas főváros
"A főváros teljes területe, az úgynevezett szöuli fővárosi terület 25 millió ember otthona, így jelenleg Szöul a világ harmadik legnagyobb városa."
Ezt azonban nem igazán érzékeli az ember, és a szöuli metrón is csak néhány vonalon, csomóponton valósul meg a szó szerinti tömegnyomor. Ekkor azonban tényleg heringparti van, és csak imádkozhatsz, hogy ki tudj időben jutni a megállódnál.
3. Dél-Korea biztonságos
"Annak ellenére, hogy közvetlen közelében található Észak-Korea, a hírhedt agresszor, Dél-Korea az egyik legbiztonságosabb és legbékésebb ország a világon. Itt rendkívül alacsony a bűnözési ráta és nagyon szigorú a fegyvertartás szabályozása."
Bárhol, bármikor teljes nyugalommal közlekedhetünk, és, ha ez nem lenne elég, a rendőrség mindenhol jelen van, csak úgy..., mert miért ne. Az egyik rendőrt véletlen fejbe is vertem a megvadult héliumos lufimmal Szöulban..., szerencsére csak nevetett egyet.
Ide sorolható egy másik, talán az egyik legégetőbb tévhit is, mely szerint "A dél-koreaiak félnek Észak-Koreától". Csak annyira, amennyire egészséges, hiszen tisztában vannak vele, hogy a két ország között, pusztán fegyverszünet van érvényben, ám a valóságban éppen ügyet sem vetnek rá. Hogy miért? Mert a külföldi média mindent kellően eltúloz..., a dél-koreai embernek meg van jobb dolga is, mint például keményen dolgozva bejutni egy egyetemre, hétköznap éjjel is hajnalig bulizni,  vagy éppen a szíriai menekültek megsegítéséért kampányolni.
4. Koreában mindig öregebb vagy
"Náluk minden gyermek egy évesnek számít, amikor megszületik, és első születésnapján már kétéves. Születése után 100 nappal hatalmas ünneplést rendeznek a baba tiszteletére. Ugyanakkor az itteni társadalomban az időseket is rendkívül tisztelik, komoly előjogaik vannak, amivel sokan vissza is élnek. Az idős hölgyek például gátlástalanul rákiabálnak mindenkire a nyílt utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön, félre löknek az útjukból, és még a legpimaszabb fiatalok sem mernek velük szembeszállni"
Az idézet első fele igaz, annyi kiegészítéssel, hogy "minden holdújévkor újabb egy évvel számítanak idősebbnek. Mivel a születés pillanatában a gyerek már egyévesnek számít, a naptári év utolsó napjaiban született gyerekek holdújévkor már kétévesnek számítanak, jóllehet a nyugati életkorszámítás szerint csak pár naposak."
A fentebbi idézet második fele erős túlzás, valószínűleg a koreai tévésorozatoknak köszönhetőek, de a legtöbb idősebb nő, néni, teljesen normális, kedves, megköszönik, ha átengeded a helyedet, nem löknek fel, sőt..., az ajtót sem vágják az arcodba. Ez egy másik tévhit, hogy a koreai emberek nem fogják meg az ajtót, ha közvetlen mögöttük mész, akkor sem. Bármennyire is siet az utca embere, az esetek többségében nem kell attól félned, hogy egy ajtó arcon vág az aluljáróban.
Annak dacára, hogy az idősebbek általában nem élnek vissza a korukkal, valóban nagyon fontos a tisztelet, lesarkítva, magyarra átkonvertálva, aki egy évvel is idősebb nálad, azt már nem tegezheted le, ha ő abba bele nem egyez, sőt, van, hogy ez akkor is igaz, ha csak pár hónap van két ember között. Itt az egyetemen, a felsőbb éveseket mélyebb meghajlással üdvözlik az azonos szakra járó fiatalabb hallgatók.
5. Kéz a kézben
"A nyugati társadalomban, ha két férfi kézenfogva járkál az utcán, automatikusan feltételezik a járókelők, hogy meleg párt látnak. Nem így Dél-Koreában! Míg a szexuális érintkezés bármilyen nyilvános jelét elítélik, a barátság ezen megnyilvánulását a legnormálisabb dolog tartják a világon."
Egyetlen egy ilyen esetet sem láttam még, hogy fiú megfogná egy másik fiú kezét, ahogy arra sem láttam példát, hogy egy fiatal szerelmes pár szégyenkezne emiatt. Tény és való, nem falják fel egymás arcát az utcán, de őszintén megmondom, én odahaza sem sűrűn látok ilyet, legfeljebb puszikat, amik itt is rendkívül gyakoriak, az iskola falain belül is.
6. A koreaiak alacsonyak?
Teljesen átlagosak az én 166 centimhez viszonyítva, és rengeteg langalétra mászkál nem csak a fiúk vonzatában. Főleg a fiatal fiúk nőnek száznyolcvan centi köré, fölé, míg az idősebb férfiak alacsonyabbak. Azt mondják, ez a táplálkozás és életkörülmény megváltozásának tudható be, ami az elmúlt harminc évben végbement.
8. A koreaiak megeszik a kutyádat! Aztán téged is... 
"Az igaz, hogy a koreaiak esznek kutyahúst. Egy 2006-os országos felmérés szerint a koreai felnőttek 56%-a “megkóstolta” legalább egyszer. De még ez a trend is gyorsan csökken. Bár sok idősebb koreai ma is megkívánja a kutyahúst a legmelegebb három nyári napon (szambok), a koreai kormány az 1988-as olimpia óta erős kézzel próbálja a népet leszoktatni az ember barátjának megevéséről."
Állatbarátok, a kutyatartás, pedig nagy trendjét éli. Egyébként legyen az kicsi, vagy nagy, kutyát csak kabátban látsz, és szinte minden sarkon vásárolhatsz kedvencednek új, trendi rucit. Amúgy a turisták nem fognak kutyát enni, hiszen azok a helyek, ahol ez elérhető, nincsenek közszemlére téve, és angolra sincs lefordítva az étlap.
9. Na majd legközelebb!


forrás NLCafé