Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig. /Örkény István/
Idegőrlő, egészen kaotikus három hetet tudhatunk magunk mögött, hiszen pontosan ennyi időnk volt megemészteni, hogy a tavaszi szemesztert Dél-Koreában töltöm. A Campus Mundi ösztöndíj pályázaton várólistára kerültem, ahonnan - mielőtt teljesen elengedtem volna a dolgot -, végül támogatott státuszba helyeztek, ezzel elnyerve az ösztöndíjat, s azzal együtt egy egyedülálló lehetőséget is.
Február 27-én délután Budapestről egy Emirates géppel indulok Dubajba, ott egy könnyed négy és fél óra várakozást követően, pár másik cserediákkal együtt indulunk tovább Szöulba, az Emirates Airbus gépével. Február 28-án délután öt óra fele érkezünk meg koreai idő szerint, ami éppen nyolc órás időeltolódást jelent. Kalandra fel!
Február 27-én délután Budapestről egy Emirates géppel indulok Dubajba, ott egy könnyed négy és fél óra várakozást követően, pár másik cserediákkal együtt indulunk tovább Szöulba, az Emirates Airbus gépével. Február 28-án délután öt óra fele érkezünk meg koreai idő szerint, ami éppen nyolc órás időeltolódást jelent. Kalandra fel!
