Koreai írás & olvasás 한글

I. Hangul (koreai ábécé) 한글

A hangul, vagyis a koreai írásjel-rendszer, az egyik legtudományosabb és legszisztematikusabb írásrendszer a világon, amely 21 magánhangzóból és 19 mássalhangzóból épül fel. A rendszert 1443-ban találta ki a Nagy Sejong király a királyi tudósok csoportjával közösen, a Chosun dinasztia alatt (1392-1910).
Ez a lecke bemutatja a magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt, valamint megvitatja, hogy hogyan épülnek fel a különböző szótagok.


1. Magánhangzók
A magánhangzók három elemből állnak össze; egy vízszintes vonalból, amely a Föld laposságát mutatja, a yin lényegét; egy pontból az égen található Napért (ez lesz a rövid vonalka az írásban); és végezetül egy vízszintes vonalból, amely az embert mutatja, mint semleges közvetítőt ég és föld között.
Rövid vonallal kiegészítve ezek az alapelemek, egyszerű magánhangzókat hoznak létre.
A betűk angol kiejtés szerintiek, mögéjük írtam a magyart, ahol eltér.
Vízszintes betűk:
világos: ㅗ o
sötét: ㅜ u
semleges: ㅡ eu (ü)
Függőleges betűk:
világos: ㅏ a
sötét: ㅓ eo (o)
semleges: ㅣ i

Magánhangzók, amiket megelőz egy y hangzó:
ㅑ ya (ja) - ㅏ  a
ㅕ yeo (jo)- ㅓ  eo
ㅛ yo (jo)- ㅗ  o
ㅠ yu (ju)- ㅜ  u
ㅒ yae (je) - ㅐ  ae (e)
ㅖ ye (je)- ㅔ  e


Mivel a koreai írásrendszerben nincs y-nak megfelelő írásjel, ezért ezt egy újabb pont, vagyis rövid vonal hozzáadásával jelzik.
Az összetett magánhangzók további csoportra oszthatóak még.
Összetett magánhangzókㅣi hangzóval a végükön:
ㅐ ae = ㅏ a + ㅣ i
ㅔ e = ㅓ eo + ㅣ i
ㅙ wae = ㅘ wa + ㅣ i
ㅚ oe = ㅗ o + ㅣ i
ㅞ we = ㅝ wo + ㅣ i
ㅟ wi = ㅜ u + ㅣ i
ㅢ ui  (üi)= ㅡ eu + ㅣ i
Összetett magánhangzók két magánhangzóból:
ㅘ wa = ㅗ o + ㅏ a
ㅝ wo = ㅜ u + ㅓ eo
ㅙ wae (we) = ㅗ o + ㅐ ae
ㅞ we = ㅜ u + ㅔ e
A két magánhangzó összevonása itt, a fent levő sötét-világos-semleges magánhangzók harmóniáján alapul, pontosabban, sötét magánhangzó csak sötéttel vonható össze (esetleg kiegészülve a semleges i-vel, mint például a we magánhangzóban), míg világos csakis világos magánhangzóval (szintén esetleg a semleges i-vel kiegészülve).

2. Mássalhangzók
A mássalhangzók, akárcsak a magánhangzók, szintén csoportokra oszthatóak, alap és dupla mássalhangzókra.
a, Alap mássalhangzók:
ㄱ g
ㄴ n
ㄷ d
ㄹ l/r
ㅁ m
ㅂ b
ㅅ s
ㅇ -/ng
ㅈ j (dzs)
ㅊ ch (cs)
ㅋ k
ㅌ t
ㅍ p
ㅎ h

b, Dupla mássalhangzók:
ㄲ kk
ㄸ tt
ㅃ pp
ㅆ ss
ㅉ jj (ddzs)
3. Szótagok
A koreai írás alapegységei a szótagok, más szóval, egy szimbólumnak legalább egy mássalhangzóból és magánhangzóból kell állnia, ezáltal a hangzók kombinációi mintegy az ötszörösükre nőnek.
Először is, a szótag csak egy magánhangzóból áll (오), azonban a szótagot itt is teljessé kell tenni, muszáj mássalhangzóval kezdődnie, így erre a célra a koreai nyelv egy speciális hangzót (ㅇ) használ, amelyet nem kell kiejteni, ha egy magánhangzó előtt áll a szótagban.
Másodszor, a szótag kezdődhet szintén magánhangzóval, amelyet egy mássalhangzó követ (안), ez újabb kombinációkat jelent.
Harmadszor, a szótag kezdődhet mássalhangzóval, amelyet egy magánhangzó követ (도).
És végül, a szótag elején állhat egy mássalhangzó, amit egy magánhangzó, majd végül még egy (한) vagy két mássalhangzó követ (홁).
A szótagokban a magánhangzók, vagy jobb oldalt, vagy a kezdő mássalhangzó alatt helyezkednek el(mint pl. a미 és a 호 szótagoknál). Ha a magánhangzót követi még egy mássalhangzó, akkor a második mindenféleképpen a magánhangzó alá kerül(pl. a 한 és a 국 szótagoknál).
Van néhány dolog, amiről nem szabad még elfeledkeznünk, ilyen például az, hogy a szótagok sohasem kezdődhetnek két mássalhangzóval, vagy, hogy bármennyi szimbólumból is épüljenek fel, mindig ugyanakkorának kell lenniük a szótagok méretének, mint például jól látható ez itt is: 지 - 홁.
Egy másik dolog, amiről szintén nem szabad megfeledkeznünk, hogy a hangul teljes mértékben követi a betűzés szabályait, tehát a koreai betűzés semmiféleképpen nem változik az írásban, attól függetlenül sem, hogy egy kicsit másképp ejtjük, mint ahogy azt a szótagokból olvashatjuk.

A koreai, mily meglepő, egy különleges nyelv, amelynek megvan a saját abc-je. Megijedni mégsem kell, hiszen ez az egyik legkönnyebben megtanulható abc a világon. A 15. században Nagy Sejong [magyaros átírásban: Szedzsong] király utasítására alkották meg a hangeul-t - 한글 -, amikor is az uralkodó felismerte, mennyire szüksége van a népnek saját írásra. Koreában is, csakúgy mint Japánban és Vietnámban is, kínai írásjeleket használtak előtte, de mivel a koreai nyelv is nagyban eltér a kínaitól, ez így nem volt igazán hatékony. A megalkotott új abc viszont olyannyira jóra sikerült, hogy az országban majdnem teljesen felszámolták az analfabetizmust.
A koreai abc, ellenben például a japán vagy kínai írás számtalan írásjegyeivel szemben, kevés írásjelből/betűből áll. Ezeket viszont úgy alakították ki, hogy az egy szótagba írt írásjelek "nagysága" megegyezik egy kínai írásjel "nagyságával".

A koreai nyelv egy tipikus SOV - vagyis Subject-Object-Verb - nyelv, bár a mondat szerkesztésnél a legfontosabb inkább az, hogy igére végződjön, a mondaton belül a többi szó sorrendje nem kötött. Vagyis, a szó sorrend a mondatzáró igéig nem számít, ugyanis a megannyi toldalék miatt, ami a szó mondatban betöltött szerepét jelöli, a koreaiak pontosan megértik mondanivalód.

A koreai nyelvben nincsenek névelők [van helyette épp elég másik dolog, amire oda kell figyelni].

A nyelv egyik másik jellegzetessége a megszólítások bonyolult rendszere: kihez, milyen körülmények között, hogyan szólsz.
 

forrás:
http://umesyan.livejournal.com/1967.html