13# Öt dolog, amit nem szeretek Koreában

Mielőtt kiszelektálnám mik azok, amiket szeretek Koreában, nehézkesen, de összeszedtem öt olyan jelenséget, amit nem igazán kedvelek, vagy éppen egyenesen utálok Koreában.

1. Védjük a környezetünket! Vagy ne...

Alapvetően a környezetszennyezés, a szemetelés minden embert megérint, kit mélyebben, kit kevésbé mélyrehatóan. A magam részéről, mint mint lovas, mint természetkedvelő ember úgy gondolom különösen érzékenyen érint, ha szemetelést tapasztalok, így nem csoda, ha Koreában nem egyszer elkapott már a ,,hogy törne le a kezed, te bunkó!" érzés.
Persze odahaza is számos ilyen ember van, szemetelnek zsákszámra az éj leple alatt. Viszont az én meglátásom szerint, a magyarok ezt titokban, valamennyire szégyenkezve, gyorsan teszik. Teljesen a tudatában vannak azzal, hogy, amit tesznek az rossz. Félnek a büntetéstől, félnek, hogy valaki meglátja őket, legyen az egyszerű civil, polgárőr, rendőr. Ezzel szemben itt az utcán olyan légies könnyedséggel képesek a félig megivott sörös dobozt a fatövébe hajítani, hogy felocsúdni sincs időd, csak egy ,,개새끼-t" mormolsz el a bajszod alatt, ami egy elég csúnya koreai kifejezés. A röplapokat úgy lövöldözik motorról a boltok töveibe a reggeli kihalt utcákon, hogy attól félsz, ha eltalál egy, menten padlót fogsz. Aztán másnap arra sétálsz, ugyanazon az utcán, ahol a sörös doboz a fa tövében feküdt, ahol a boltok előtt röplapok hevertek, és nyomuk sincs már. Aztán, ahogy éjszaka tovább mész, és lépten nyomon félig kiborult kukás zsákokba botlasz, végignézed, ahogy az arra sétálók a szemetüket próbálják még a piramis tetejére eszkábálni, ami persze leborul, szerte-szét, de senkit sem érdekel. Aztán reggel hétkor munkába mész arra, s nyoma sincs már a szeméttoronynak, egy darab papírfecni sincs a környéken.

Szemetelés tekintetében Korea nagyon ellentmondásos, de egyet biztosan állíthatók, leáltalánosítva, az egyén, a környezetére nem mondható igényesnek. És itt nem a gyönyörű tisztaságú parkokról, a jól karbantartott tömegközlekedési eszközökről, állomásokról vagy magukról az utcákról beszélek, hanem az egyénekről és az egyén cselekedeteiről. Ezt kezdhetjük egy lakással, egy kollégiumi szobával akár, egészen a tengerpartokig, de nézzük mik a tények, és, mik a tapasztalatok.

•  Alapvetően kevés a kuka. Ennek gazdasági oka van, s nem volt ez mindig így, nem volt ennyire kevés a szemetes, számuk az utóbbi években csappant meg. Az bevezetett Volume Based Waste Fee megnövelte a szelektív hulladékgyűjtést, az újrahasznosítást, egyúttal azonban a nyilvános kukák felszámolásával is járt. Erről sajnos magyar cikket nem találtam, így nem linkelem, és nem is megyek mélyrehatóbban bele, viszont ezeknek a díjaknak a bevezetése fellendítette az újrahasznosítást, a környezettudatosságot. A ,,nincs kuka" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy előbb találsz tökéletes tisztaságú, ingyenes nyilvános mosdót, mint szemetest. Ettől függetlenül semmilyen szemétnek nem szabadna a földön végeznie. Nem volt ritka jelenség, hogy már-már elneveztem a szemetemet, Wilson és társai... Nehéz is ezzel azonosulni, főleg, aki csak rövid ideig van Koreában, és beletelik egy kis időben, amíg már ösztönösen nem teszi fel a kérdést valaki ,,Hol egy kuka?".
•  Ha mégis a földön végzi, annak aztán pár órán belül hűlt helye lesz. Az utcákat az éj leple alatt tisztára nyalják,  valamint napközben is folyamatos a takarítás, akik a szemétszedéssel vannak elfoglalva, azok valóban azzal vannak elfoglalva. Reggelre kitakarított utcákon sétálhat már az ember, és minden kezdődik elölről. 
• Alapvetően rendkívüli mennyiségű szemét termelődik. Csak, hogy szemléltessem egy példával: Ha tehetnék, akkor az Oreo keksz minden egyes kis kekszét, egyenként becsomagolnák még pluszba. De ez még semmi ahhoz, hogy a nyolcas kiszerelésű wc papír, minden egyes kis gurigája még egy plusz, kidobandó réteggel is be van vonva. Előfordul már természetbarát bevásárlótáska, de amíg INGYEN vagy nagyjából 20 forinttért masszív, nagy szatyrot kap az ember, nehéz kimozdulni a komfortzónából. Az élelmiszerek alapvető csomagolása egyébként mindenféle előnnyel is bír, de Korea gyakran kimeríti az indokolatlanság fogalmát. Korea ezzel egyébként tisztában van. Mármint valamennyire biztosan. Vegyünk némi tényt is alapul: ,,A műanyagtermelés kezelésére a dél-koreai kormány azt tervezi, hogy 2022-re 30%-kal, 2030-ra pedig 50%-kal csökkenti a műanyag-felhasználást. Továbbá a jelenlegi 34%-kos újrafelhasználási rátát is feltornázzák 70%-ra 2030-ig." Ez egyébként tiszta sor, a szelektív műanyaggyűjtés egyre nagyobb teret hódít. ,,Tavaly betiltották az egyszer használatos poharakat a kávézókban és a gyorséttermekben". Ez 2019-re, vagyis egy év alatt csak részben valósul meg, de rengeteg gyorsétteremben többször használatos, kemény műanyag poharak vannak, ugyanígy a kávézókban is, persze csak, ha ott fogyaszt az ember. ,,Ezeken a helyeken már csak többször használatos pohárból lehet inni. Idén pedig a bevásárlóközpontok eldobható műanyagzacskóit is betiltották." Ezt sehol nem véltem még felfedezni, de konkrétan sehol. 
• Egy csillifitti leányzó, tökéletes sminkben, belőtt hajjal megjelenik, de az ingje sokszor gyűrött, a szobájába pedig aligha hívna be. A rumli egy dolog, az igénytelenség még egy. Amikor cserediák voltam, a brazil és egy német barátnőnknek is koreai szobatársa volt, és meglehetősen nehéz együttélésről beszéltek gyakorta. Nem csak a széthagyott ruhák, az ételmaradékok, de összetették a kezüket, hogy nem volt a szobához konyha. Kivételek persze vannak, aki előbb nyalja tisztára a fürdőszobát, mint, hogy kisminkelje magát, de a hobbim az általánosítás. Éttermekben, kávézókban, a tengerparton, egyszóval mindenhol nagy rumlit képesek maguk után hagyni.
• Szelektíven mindent is. Mindezek ellenére, ahol van kuka, ott túlnyomó többségeben az embereknek adott a lehetőség, hogy mindent szelektíven gyűjtsenek, még az ÉTELT is.
  

  

  A gyorséttermekben, boltokban (ahol ugye bent ehetsz) nagyon jól megfigyelhető, hogy az ételmaradék, a papír és a műanyag külön helyre megy, és itt az ételnek is rendkívül fontos szerepe van, amit sokan nem is gondolnának! Egy gondolat erejéig ússzunk szakavatottabb megfogalmazású vizekre: ,,Az élelmiszergyártáshoz szükséges energia (benzin, olaj, földgáz, elektromos áram) előállítása és felhasználása széndioxid-kibocsátást okoz. Ha az ételt kidobjuk, ez a széndioxid-kibocsátás felesleges volt. Az EU-ban az élelmiszer-hulladék évente 170 millió tonna CO2-kibocsátását okozza. Ez annyi, mint Románia vagy Hollandia 2008 évi teljes CO2-kibocsátása. Becslések szerint az élelmiszer-hulladéknak köszönhető CO2 -kibocsátás 45%-át a háztartások okozzák. A gazdag országok CO2-kibocsátásának 10%-a olyan élelmiszer miatt keletkezik, amit nem fogyasztanak el. A szemetesbe dobott élelmiszer nagy eséllyel egy szemétlerakóba kerül. A szemétlerakóban a rohadó ételből metán szabadul fel. A metán 25-ször erősebb üvegházhatású, mint a szén-dioxid. Minden tonna, szemétlerakóba küldött élelmiszer-hulladék 4,5 tonnányi szén-dioxid kibocsátását okozza. Rengeteg CO2 kibocsátását lehetne megspórolni, ha az élelmiszer-hulladékot malacoknak adnánk. De sajnos ez tilos az EU-ban. Nem úgy Japánban, Dél-Koreában és Taiwanon, ahol ez épphogy kötelező."
  Ezen kívül az élelmiszer hulladékot felhasználják villamos energia előállítására is, 2013-tól napjainkig mintegy 100%-os az élelmiszer hulladék újrahasznosítása valamilyen szektorban. Nem olyan rég különböző eljárásokat követően ezek a tengerekben végezték.

Persze, ha erről megkérdezel egy koreait, rögtön azt mondja, hogy sosem szemetelne, sőt, ha teheti szelektíven gyűjt. Vajon, amit előtte pár órával a parton hagyott szemét egy kellemes délutáni fürdőzés után, az nem számít szemetelésnek, mert úgy is eltakarítják? A Greenpeace Korea egyébként egyre nagyobb teret ér el a hangjával, szerintük a szabályozások, a szigor hanyatlása, és a műanyag alternatíváinak a hiánya okozza a hulladékok okozta szennyezést az országban.

Így lesz aztán Korea egyszer szemetes és egyszerre tiszta ország. Összegezve tehát első, második talán harmadik blikkre is egy szemetes országnak tűnik, mintha a szemét kérdés nem igazán lenne átgondolva, mintha az emberek kedvükre szemetelnének, aztán a szemét eltűnik pár óra leforgása alatt, és a kollégium is szelektíven gyűjt mindent, a kartonpapírt, a dobozokat, az ételmaradékot. 

2. Megőrjít, ha valaki csámcsog? Koreába csak füldugóval!

Sosem felejtem el, amikor 2018 áprilisában az évközi vizsgáimra készültem a kolesz kilencedik emeletének folyosóján lévő közös helységben. Egy lány érkezett, aki hangosan telefonálni kezdett, amivel semmi bajom sem volt, egészen addig, amíg el nem kezdett enni. Örökre belém égett az égzendítő csámcsogás, sem kizárni nem tudtam, sem elég hangosra tekerni a fülesemben a zene hangerejét, mintha a zene is a csámcsogás ritmusát vette volna fel. Úgy gondolom, hogy rengeteg esetben a fülhallgató számomra mentsvár itt. Tény, ami tény: csámcsognak. Nem nyitott szájjal esznek, ó te kis butus, mire gondolsz. Olyan művészi szimfóniát képesek elcsámcsogni akár rágóval, akár egy tál levessel, hogy agyvérzést tudok kapni, főleg úgy, hogy Google barátom segítségével én már évekkel ezelőtt diagnosztizáltam magam, és már a nevét is tudom a gyereknek:

,,Előfordulhat, hogy utóbbiak úgynevezett mizofóniában szenvednek, mely szó szerinti fordításban a hangok utálatát jelenti, konkrétabban azonban egy olyan állapotot takar, mikor valaki túlérzékeny bizonyos hangingerekre, vagyis azok különösképpen dühítik vagy éppen undorítják, és csak igen nehezen lenne képes kizárni azokat, már ha képes rá egyáltalán.  Mi az a mizofónia? A mizofónia mechanizmusa még nem teljesen ismert, és kutatása is igencsak gyerekcipőben jár, az eddigi eredmények alapján azonban valószínűsíthető, hogy a tüneteket az agy hallóközpontjának diszfunkciója, vagyis egyfajta idegrendszeri rendellenesség okozza, és nem a fülekhez, illetve azok túlérzékenységéhez van köze."

A nagyon csípős, forró étel akaratlanul is képes az embert hangosabb evésre késztetni, de itt ehhez még hangos orrszívás is társul. Apropó orrszívás. Egy másik gyönyörű etűd, amit élvezet hallgatni például a buszon. Hányszor, de hányszor akartam már zsebkendőt felajánlani az előttem vagy éppen mögöttem ülőnek. Az a tipikus ,,annyira megszívom az orrváladékom, hogy le is csorog a torkomon, de kicsit sem zavar" jelenség. Aztán az orrfújás illetlenség, na persze... Itt biztos nem hallod, hogy ,,Ne szívd! Fújd!"

A felgargarizált köpködés hangja már el is úszik az ember füle mellett, ahogy azon ügyeskedik, hogy ne lépjen bele, hiszen az előtted masírozó, hatvanas éveiben járó férfi éppen csak nem köpte le a cipődet. Sokszor viccelődtünk azon, hogy ez amolyan ,, ha elég idős leszel fiam, és elég rátermett az életre, te is megteheted, bárhol(!!!!!!!!!) bármikor".

3. Megfagysz és kész

Ez csak a nyári időszakot érinti igazából. Míg a magyarok a buszokon tapasztalt hőségre panaszkodnak, addig itt mindent túlhűtenek. Pulóverben ülök a kávézóban, az ablakon túl viszont fürdenek az óceánban, csak, hogy szemléltessem kissé a jelenséget, és most ez a papucs sem tűnik túl jó ötletnek, amit viselek. Döbbent csodálattal állok a dologhoz, hogy nem betegedtem még meg, és, hogy az osztályom nincs tele taknyos gyerekekkel. A tanáriban ma már kénytelen voltam lekapcsolni a klímát, mert olyan erővel fújta a 22 fokot, hogy még a papírjaimat is megborzolta. A szervezet valószínűleg hozzászokik, a buszokon tapasztalt hűtés már olykor fel sem tűnik, szerencsére itt el is lehet a fejünk fölött zárni, nem úgy, mint a metrókon, vagy egy taxiban.

4. Önzés az élet lehető legtöbb területén

A versengés és az úgynevezett önzés a régmúltra vezethető vissza, hiszen Korea sorsa a hihetetlen ütemű fellendülést megelőzően rendkívül hányatott volt. Nem csoda, hogy a ,,Mizu/Hogy vagy?" kérdésük direktbe lefordítva ,,Ettél? / Ettél ma már?", amire persze nem azt a választ várják, hogy felsorold mit reggeliztél vagy ebédeltél. Viszont ahelyett, hogy a múltban járnánk, vegyünk két szempontot, ahol ezek megjelennek, legalábbis az én egyéni meglátás szerint természetesen.

⦁ Iskola

Versengés versengéssel fűszerezve. Csak, hogy egy példával éljek, a suli, ahol dolgozok, bár nemzetközi, és az oktatás angolul folyik, fele arányban koreai diákokat tudhat diákjainak. Aztán elgondolkozol, hogy mennyire jó, hogy ilyen fontosnak tartják az angol oktatást, kecsegtetőnek találták a követelményrendszert, és a gyerekek persze minden nap koreai nyelvoktatásban is részesülnek. Aztán persze kiábrándulsz, mikor összeáll a kép: a gyerekek többsége délután koreai iskolába mennek, és itt még mindig hat éves gyerekekről beszélünk. A szülők úgy vélik a teljes értékű angol nyelvű iskola mellett a gyereknek teljes értékű koreai nyelvű, délutáni iskolára is szüksége van. (egységesen 15:40-kor indulnak haza a buszok az International School of Busanból). És akkor a sportok, hangszerek még szóba se kerültek. Mindent azért, hogy a gyerek a legjobb legyen, hogy orrvérzésig tanuljon, hogy megutálja az iskolát. Elképzelhetetlen Magyarországon, hogy egy hat éves átlagosan 22:30 és 23:00 között feküdjön le minden nap aludni, ugye? Persze akadnak olyan koreai családok, akiknél ez nem így van, de az sem a döntő többség, és nem is a társadalmi standard. Minél tehetősebb egy család, a gyerek annál leterheltebb különtanárok, akadémia szempontjából, s ez már egy újabb, kimeríthetetlen témakör lenne.

⦁ Közlekedés

Szeretünk viccelődni, hogy ,,az út túloldalára születni kell". Elütni még nem láttam embert, amit csoda számban tartok, hiszen nem egy életbiztosítás átkelni a GYALOGÁTKELŐN. Résen kell lenni, hiszen az autósok rendkívül utálnak megállni, és van, hogy neked már rég zöld, de még átoson, áterőszakolja magát a piroson. A taxisokra jellemző, hogy átcsorog, miközben te légies könnyedséggel masírozol át a zebrán. Sőt, ha kell, le is dudálja az előtte levőt, hogy az mi a búbánatért állt meg a pirosnál.
Ha azt gondolod valaha is valaki maga elé fog engedni Koreában, ki kell, hogy ábrándítsalak. Megtörtént? Nem fog újra. Viccet félretéve, a férfiak nem engedik maguk elé a nőket, a fiatalok sem az idősöket, akiket félteni egyáltalán nem kell, belédállítja a könyökét, ha arról van szó, hogy két másodperccel előbb szállhat le a metróról. Az ajtót még csak-csak megfogják, hogy ne vágódjon az arcodba, de igazából ez sem túl jellemző. Még az is lehet, hogy ők csinálják jól. Természetesen szemet gyönyörködtető jelentekbe is botolhat az ember, de egy biztos, az egyén érdekei döntőek, legyél mindig résen a járdán is, ahol a motorosok úgy közlekednek (főként ugye a futárok), mintha az, hogy elüt-e vagy sem, az kizárólag a te problémád lenne csak.

4. Szmog

Vidéki kisvároshoz, erdei lovaglásokhoz szokott kis tüdőm és szemem nehezen azonosul azzal, amikor az épület teteje már nem látszik a szmogtól. Busan mentségére szóljék, hogy az elmúlt húsz napban nem volt probléma a levegő minőségével, viszont ma már nem játszhattak kint a gyerekek az udvaron. A vörös jelzés (a képen az első, ami a hétfői napot jelöli) a legrosszabb, a zöld a legjobb. (2019.08.19.)

5. Fél karom egy kis gyümölcsért

A gyümölcsök, zöldségek ára rendkívül magas, vegyünk is néhány példát. A gyengébb minőségű, kisebb alma kilóára a legolcsóbb helyen is 2000 forint körüli won, ami 5000 forintos összegekig is felmehet. Az barack ára 2000-5000 forint kilóáron van, attól függően milyen barack. Tíz darab körtét legutóbb 8700 forintért láttam, s még sorolhatnám milyen árakba képes botlani az ember. Nem feltétlenül importált gyümölcsökről van szó, sőt. Szerencsére a sulink menzáján mindig van valamilyen gyümölcs, aminek jó esetben még íze is van. Egy biztos, gyümölcsdiétától nem kell félnem itt.